A fővárosból Hevesen át a poroszlói révig vezető országos főközlekedési út, valamint az Egert Makláron és Egerfarmoson keresztül a poroszlói révvel összekötő út között elhelyezkedő „Két út köze” első említése 1864-ben olvasható, mint az Orczy uradalom tagosított birtokainak területe. A fogalmat a XX. századtól már a lakott külterület megnevezéseként „Kétútköz” formában használják.

  A Tepélypusztától délre található összefüggő rónaságot 1869-től több részletben vásárolja fel Graefl Károly, aki országosan jegyzett bivalytartást és szimentáli tehenészet fejleszt ki a pusztán. A termények piacra juttatását segíti az 1891-ben átadott Füzesabony-Debrecen vasútvonal, melynek megállója épül Kétútközben.
  A Graefl család vagyonosodásának jele, hogy Károly idősebb fia, Jenő 1894-ben elemi népiskolát épít az uradalomban dolgozó cselédek gyermekinek, mellé tanítói lakot emeltet. A kétútközi oktatást 1913-ig a Graefl család tartotta fent.
  A családnak 1896-ban nemesség nyert Károly halála után a kétútközi földeket ifjabb fia, Andor, a poroszlóiakat az idősebb fiú, Jenő örökli. Graefl Andor itteni bivalytartását a századfordulón a Magyarországi Gazdacímtár is jegyzi. A földszintes, egyszerű, vidéki kúriák stílusában épült Graefl-házat 1908 és 1911 közt építteti át szecessziós stílusú emeletes, tornyos kastéllyá az akkor már 40 éves Andor. Az épület nem csak külső és belső megjelenésében elegáns, hanem korát meghaladóan modern is: a szobákat légbefúvással fűtik, az épületben két fürdőszobát alakítanak ki és a szennyvízelvezetést is biztosítják.
  A kastélyépítő Graefl Andor 1920-ban bekövetkezett tragikus halála után 1925-ban a kétútközi gazdaság még mindig virágzik: 10 cselédházban 179 lakos él. 
  Az elegáns, e vidéken szokatlan emeletes kastélyban előkelő vendégségek zajlanak: 1932-ben ide érkezik Kaszala Károly, a Monarchia hadseregének Ász-pilótája, aki a bivalyistállók mögött leszállás közben szenved repülőgép-balesetet. Az előkelő megjelenésű kastélyban többször is megfordul Horthy Miklóst, sőt a poroszlói Graefl-ág családfőjének, Jenőnek a halotti torát is a reprezentatív kastélyban rendezik 1933-ban.
  A világgazdasági válság után a kétútközi Graefl-ek megélhetését a „vadászturizmus” biztosítja: vadászati szezonban német, olasz és belga vendégeknek adják bérbe a kastélyt. A leghíresebb bérlő Charles Badeaux mérnök, aki Edward herceget és feleségét látja itt vendégül 1937-ben. A hercegi pár kíséretét a kétútközi kastélyban szállásolják el, a hercegi vadászat a kétútközi földeken zajlik.
  A tiszai átkelés után 1944. november 7-én e helyen zajlik a visszavonuló német-magyar, valamint az előrenyomuló orosz csapatok közt a tragikus kétútközi csata.
  1945 után a földeket államosítják, a Graefl családot 1950-ben kitelepítik. Kétútközt a Füzesabonyi Állami Gazdasághoz csatolják, majd 1972-ben kárpótlásul a Tisza-tó kialakítása miatt elvett földekért a poroszlói Magyar-Szovjet Barátság Tsz-hez kerül. Az addigra már erősen leromlott állapotú kastély falai közt 1976-tól varroda üzemelt. Hasznosítására 1990-től többször is kísérletet tettek, mely csak 2013-ban járt sikerrel